6. 'Nem vagyok elég jó.?'

Na itt van a rész.:) ez most rövid lett mert ma már kaptatok egy részt.:D de komolyan írjatok már egy kommentet. nem kell, hogy legyen hozzá google fiókod írhatod névtelenül is.. csak íírjatok már, mert így azt hiszem, hogy senkit sem érdekel és letörlöm a blogot. :/



-Fenébe is. -ordított. Miközben egyre erősebben szorította karomat. -Hogy találhattak meg?- még idegesebb lett.-Előre látom a címlapokat. 'Justin Bieber új csaja...'- mérgelődött. Nem kellett volna, de amikor kimondta, hogy 'csaja' szívem hatalmasat dobbant. Talán még meg is hallotta, mert rámnézett és egy ici-picit elmosolyodott.
-Nyugi már- közelebb mentem, és biztatóan átöleltem vállát. - engem nem zavar.- mosolyogtam.
-Azt gonoldom.- nevetett fel ironikusan. Na jó ez egy 'kicsit' szarul esett... Mivan szégyell? Nem vagyok elég jó.?
-Mindegy. - köptem oda fagyosan. Kezemet levettem válláról, és sebesen elindultam az ajtó felé. Már úgyis volt rólam képük, nem érdekelt ha lesz még egy...
-Hová mész? - nyúlt volna a kezem után, de én kitéptem azt.
-Szevasz. -mondtam flegmán. Kiléptem az ajtón és hangosan bevágtam magam után. Persze újra villogni kezdtek a vakuk, de nem érdekeltek. Kezemet felemeltem és próbáltam vele takarni az arcomat. Miközben olyan kérdésekkel bombáztak, hogy 'Te vagy Justin új barátnője?, Mióta ismeritek egymást?...'  Csak megszaporáztam lépteimet, és idegesen kerülgettem azokat az átkozott paparazzokat....
 Mikor odaértem a házunkhoz gyorsan kinyitottam az ajtót, és becsaptam a fotósok orra előtt. Hátamat neki támasztottam, és szépen lassan lecsúsztam. Lábaimat felhúztam, és ráhajtottam fejemet. Igazából nem a paparazzik idegesítettek, hanem az, hogy Justin milyen bunkó volt...
Egy forró könnycsepp gördült végig arcomon. MIVAN?!? Nem Sophie, nem sírhatsz- parancsoltam magamra. Így is lett nem sírtam. 
 Feltápászkodtam és felmentem a szobámba. Odamentem tükrömhöz, és megfésültem hajamat. Nem tudom miért, nem voltam kócos kicsit sem, de egyszerűen jólesett. Majd megláttam Justin tükörképét, amint az ablakában áll, és egy papírt tart kezében. Türelmetlenül dobolt két ujjával a lapon, amitől az kicsit megremegett. Mikor megfordultam abbahagyta.  Ez volt a papíron:

'MI VOLT EZ?'

Odatrappoltam majd egy szúrós pillantást intéztem felé, és berántottam a sötétítőt. Hagyjon engem békén.
  Zongorázni akartam, de valahogy éreztem, hogy az most nem fog megnyugtatni, ezért villám gyorsassággal elindultam lefelé, ki a hátsó kertbe. Felkaptam kosárlabdámat és egyre messzebről dobáltam a labdát. Mind bement, ilyen sem volt még. Kicsit el is csodálkoztam. Egy mély hang zökkentett ki merengésemből.
-SOPHIE!-hallottam magam mögül Justin kétségbeesett hangját. Megforgattam szemeimet és mefordultam.
-Mit akarsz?- kérdeztem flegmán. Közeledni kezdett, és mikor úgy éreztem, hogy túl közel lenne hátráltam pár lépést.
-Miért mentél el?-értetlenkedett.
-Ugye csak viccelsz? Fogalmad sincs arról, hogy miért mentem el?- hangerőmet úgymond 'felkapcsoltam' és hitetlenkedő pillantást vetettem felé. Hát ez hülye!- gondoltam. Idegesen nekivágtam a labdát, amitől ő meggörnyedt, de hidegen hagyott. Rohanni kezdtem be a házba, azon gondolkozva hova tudok bezárkózni.
 Zihálva vágódtam be a fürdőszobámba, és zártam be magam után az ajtót. Leültem a hideg padlóra, lábaimat felhúztam és ráhajtottamfejemet. Tovább kapkodtam a levegőért.
-Sophie!- dübögött Justin.
-TŰNJ MÁR EL!- ordítottam rá. Miért nem képes itthagyni? Mit érdeklem én egyáltalán???
Még dübögött egy utolsót. Mikor már azt hittem elment felcsendült a zongorám eltéveszthetetlen hangja. Na neem! A zongorámhoz ő nem nyúlhat. Felpattantam a hideg csempéről, és kinyitottam az ajtót.
-Hagyd békén a zongorámat.-figyelmeztettem. Mire ő csak elvigyorodott és énekelni kezdett.

I'm holding on your rope

Got me 10 feet off the ground

And I'm hearin' what you say but I just can't make a sound

You tell me that you need me then you go and cut me down

But wait

You tell me that you're sorry didn't think I'd turn around and say:

That it's too late to apologize

It's too late

I said it's too late to apologize

It's too late

To late... - folytatta volna de közbeszóltam. - Légyszives, hagyd a zongorámat. - mondtam ingerülten. Felsóhajtott és abbahagyta.  -És most állj fel, és menj haza.

Megingatta fejét miszerint nem megy..

-Mit akarsz tőlem- suttogtam elhaló hangon.

-Ezt. - hirtelen felállt, és odajött. Lélegzetem elállt. Ő csak elmosolyodott, majd ajkait enyémre nyomta. Mámorító volt. Ajkaim picit elnyíltak. Kezeimet tarkója köré fontam. Mire ő elmosolyodott, és folytatta azt amit elkezdett...